Nyolcadik

 /Drága olvasók! Utálok magyarázkodni, de most sajnos tényleg van miért... Mentségem tulajdonképpen nincs... Őszintén sajnálom a kihagyást, igyekszem mostmár rendesen hozni a részeket... Azért remélem tetszik majd!/






Hosszú idő múltán végre elengedtük egymást. Ültő helyemből felemelkedve még egy kicsit néztem Ash boldogan mosolygó arcát, majd kimentem a konyhába, ahonnan két bögre gőzölgő csokival tértem vissza. Hosszasan beszélgettünk arról, vajon milyen életünk lesz majd együtt. Minden dolog szóbajött, többek között az is, hogy mi lenne, ha hozzá költöznék. Hogy talán összebútorozhatnánk, nekem nagyon korai volt, de Ash annyira ragaszkodott hozzá és olyan bociszemekkel kérte mindezt, hogy megigértem, hogy átgondolom a dolgokat. Elgondolkodva indultam haza. Vajon hány és hány lánynak mondhatta még, hogy szereti? Kétség sem fért hozzá, hogy a sztárélet ezt is magában rejti. De ha jobban belegondolok, Ash sosem volt az a tartózkodós fajta... Főleg nem a lányok terén, azonban elhatároztam, hogy bármi történjék is, én bízni fogok benne, amíg a két szememmel nem látok az ellenkezőjére okot. És reméltem hogy nem fogok... De hová tűnt a régi visszahúzódó, piszkafatestű, félénk srác, aki nem mer odamenni másokhoz, csak áll mint Rozi a moziban ha megszólítja egy idősebb, vagy egy lány... Teljesen kicserélődött... Tetkók, fekete haj, kockás has, gyönyörű szemek... Minden lány utána csorgatja a nyálát, nekem meg az ölembe hullik? Ez elég nonszensz gondolat, de nem akartam tovább ezen törni a fejem, mert hazaérkeztem. Az ajtót belökve megálltam, majd pillanatnyi csendes szemlélődés után lerúgtam magamról a bakancsot, kabátomat a fogasra akasztottam és a kanapén végigdőlve elmélkedtem az élet fontos kérdéseiről...mint mondjuk a szerelem.... Nyálasan boldognak éreztem magam, és érzéseimnek hangot adva nagyot sóhajtottam. Ez szánalmas.... Szőke rocker csaj, fekszik a kanapén és ábrándozik a fekete hajú rocker barátjától. Szép kilátások, mondhatom. Lassan álomba szenderültem, hiszen nem is tudom, mikor volt utoljára időm egy percre is lehunyni a szemeimet.

 Fogalmam sincs, meddig feküdhettem ott, de mire felébredtem, már sötét ereszkedett a szobára. Csendesen felültem, majd a fejemhez kaptam, mert iszonyatos fájdalom hasított belé. Rá kellett jönnöm, hogy a szabadságom ma lejár, és vissza kell mennem dolgozni a bárba, mert Sarah már vár rám. Végül úgy döntöttem, nem éppen vagyok szalonképes, ezért a fürdőszobánál kezdtem a körutamat. Gyors zuhany után, kissé felfrissültebben vágtam neki az éjszakának. Fekete tusvonalat húztam a szemhéjamra, szőke hajamta hagytam a vállamra omolni, majd csendesen elindultam. A házból kilépve arcomba csapott a szél, de mennem kellett. Lépéseim kopogtak a kövön, és a bokám is elkophatott, mire a Rollings bejáratához értem. Sarah már idegesen toporgott, és közölte velem, hogy vészhelyzet van odabent, és ha jót akarok, nem teszem be a lábam.
-A vendégek megőrültek... Valami vasalt hajú fazon megjelent a bárban, és fogadni mernék, hogy ismeritek egymást, nem tudom mit tegyek-Hadarta.
-Csak fogd be a szád, és maradj kint!-Utasítottam.
Belépve az elém táruló látvány szinte villámként csapott belém. A feldöntött asztalok és törött lábú székek között egy nagyobb társaság dulakodott. Ekkor megláttam, mi is okozta a nagy felhajtást. A bár közepén felállított billiárdasztalon megláttam...Jinxxet... Csontig le lehetett részegedve és csak kiabált és csapkodott. Veszélyekkel mit sem törődve az asztalhoz rohantam  és lerángattam...
Kábán nézett rám. 
-Mi a fenét művelsz?!- Rivalltam rá.
-Besz..b..b..beszélni akarok v..veled-Nyögte ki.
-Talán előbb józanodj ki!- Mondtam kínomban, és örültem, ha Sarah ezek után nem rúg ki az állásomból. 
Meglepően erősen kezdett húzni maga után, és berántott az első helyiségbe, amin ajtót látott... Jelen esetben egy gardróbba, Sarah emeleti lakásánál. 
-Mit akarsz már?!-Toppantottam türelmetlenül.
-É...én...beléd szerettem, Bec-Mondta, majd szájon csókolt. Ekkor hirtelen olyat tettem, ami talán egy részegnek is megszégyenítő...

Hetedik

Srácok! Nagyon sajnálom a késést, de gyakorlatilag semmi erőm nem maradt az írásra, meg ezer dolgom volt, azért remélem ez a rész elnyeri majd a tetszéseteket! ;) Hát akkor... Jó olvasást!

A lépéseim zaja csaknem elhalt az utca zajos forgatagában. Szinte repültem át a városon, és remélni mertem, hogy Asht otthon találom még. Erőfeszítések árán verekedtem magam centiről centire a tömegben. Hihetetlen, hogy mindenkinek akkor van dolga, amikor életbevágóan fontos találkozóm van a legjobb barátommal. Aki ha mindent jól remélek, nem sokáig marad már a legjobb barátom. Végre megpillantottam a fekete vaskaput, amely mögött Ashley háza állt. Tétova léptekkel indultam el. Nem tudtam, csöngessek-e vagy sem. Végül tétován a gombra helyeztem az ujjamat és felhangzott a csörömpölés. Az odabent eddig dübörgő zene hirtelen elhellgatott és léptek közeledtek. Már nem volt visszaút. Nem is akartam, hogy legyen. Az ajtó kitárult, és Ashleyt pillantottam meg, szokásos fekete gönceivel. Gyönyörű mogyoróbarna szemei ragyogtak még ebben a haloványka napsütésben is.

-Hát eljöttél...-Szólalt meg bizonytalanul.

-Döntöttem.

-Ééés...?-Kérdezte.

-Bemehetek?

-Hogyne, persze-Tárta ki előttem a feketére lakkozott ajtót, majd betessékelt.

***

Levetettem a cipőmet, majd a kanapén felhúzott lábbal elhelyezkedtem vele szemben. 

-Az igazság az, hogy már régebben is el akartam neked mondani mit érzek. De valahogy sosem volt rá alkalmam. Ezerszer is megpróbáltam szavakba foglalni ami itt belül van, de lehetetlen. A szeretlek gyenge kifejezés. Azóta gyenge, mióta az első napon az iskolában odaültél mellém, és törődtél velem mikor baj volt, ott voltál ha boldog voltam, mindig is te voltál az egyetlen... Az egyetlen akit igazán... Szívből szerettem-Fejeztem be végül.

Hitetlenül bámult rám egy darabig, majd arcát közelítette az enyém felé. Néhány centire tőle megállt, én pedig ziháló, egyenetlen légzését hallgattam.Szemei az arcomról az ajkaimra siklottak, majd mintha csak engedélyre várna, könyörgően nézett rám. Biztos voltam benne hogy ezt akarom. Aprót bólintottam. Gyengéden megcsókolt, majd újra és újra. Tenyerét a tarkómon pihentette, én pedig önkéntelenül dús fekete hajába túrtam és meghúztam egy tincset. Felmordult. 

-Mióta várok már erre...- Suttogta a számba. 

Szőke hajamamt simogatta, mire valami megmagyarázhatatlan bizsergés kerített hatalmába. Az érintése égette a bőrömet. Szerettem. Végérvényesen és visszavonhatatlanul.

Egy idő után levegő hiányában elváltunk egymástól. Megismételhetetlen pillanat volt. A szemembe nézett, majd adott egy csókot a homlokomra. A bőröm perzselte. A lepkéim pedig őrülten táncoltak a gyomromban.

-Akkor... mi... most...-Kezdte, de leállítottam.

-Mi. Mostantól mi vagyunk. Nem csak te és én-Mosolyogtam rá boldogan, mintha még  magam se hinném el amit mondok... nem is sikerült. Hihetetlen volt. És csak mi ketten a világ közepén. Ő és én. Jöhetett akárhány fotós...

-Ki fogjuk bírni...-Gondoltam, majd még egyszer megöleltem, szorosan, mintha sosem akarnám elengedni. Nem is akartam. De sajnos semmi nem tart örökké, így kihasználtam amit lehetett és egyszerűene csak boldog akartam lenni.
 Nem számít, mit hoz a holnap.

Hatodik

Felbattyogtam a szobámba, és kínok között azért szorítottam, hogy Ash holnap ne emlékezzen semmire. Haza akartam menni, szóltam hát Jake-nek hogy vigyen el ha gondolja. Úgyis megbeszélnivalónk akad. Suttogta a kisördög az agyamban pimaszul. Nagyon jól éreztem magam meg minden, de rettegtem, hogy ha Ash felébred mindenre emlékszik. Ami egyenlő a halállal. Gyakorlatilag szerelmet vallottam neki. De nem csak én. Ő is. Kuncogva, szinte öntudatomon kívül voltam a boldogságtól. Nem is néztem mit teszek. A lábaim öntudatlanul vittek Ash szobája felé. Kopogtatás nélkül benyitottam, Ő pedig az ágyában az igazak álmát aludta, pontosan ahogyan hagytam. Felhajtottam a takaró szélét és mellébújtam. Mordult egyet és átkarolta a nyakamat.

-Szeretlek!Nem akarlak elveszteni amiatt a ribanc miatt!-Kiabálta-Becca... kérlek...

Erre nem tudtam mit mondani. Olyan őszinte volt, még ha csak álmában mondta is, hogy szorosan magamhoz öleltem.

-Sosem veszítesz el-Suttogtam és Ash mellkasára dőlve elnyomott az álom.

***

Másnap...ha nem is reggel, különös oknál fogva ugyanabban a pozícióban feküdtünk, azzal a különbséggel, hogy Ashley mosolyogva pásztázta az arcomat arra várva, hogy kinyissam a szemeimet. Meg is történt. Felmordultam amit hangos kacagással díjazott.

-Mennyi az idő?

-Még korán van...

Ránéztem az éjjeliszekrényén álló fekete kvarcórára, ami viszont éppen az ellenkezőjét jelezte és hangos csipogással köszöntötte a déli 12 órát.Felültem az ágyban, és úgy éreztem tudnia kell mindenről.

-Ugye azt tudod hogy álmodban beszéltél?-Mosolyogtam.

-Honnan tudnám? Aludtam. És mit mondtam?-Kérdezte kíváncsian.

-Hát ha nagyon tudni akarod... Szeretlek!"Nem akarlak elveszteni amiatt a ribanc miatt!Becca... kérlek..." Ezt mire véljem?

-Az igazság az, hogy ezt jobb lett volna éberen a tudtodra adnom, de így se volt semmi.

-Várj, várj várj! Milyen ribancról beszélsz?

-Hát...Monica általánosból. Kicsit visszamehettem az időben...-Nézett felfelé 

-Csak egy csöppet.

-Figyelj-Fordított maga felé-Nem vagyok jó az érzéseim kimutatásában. Nem is nagyon hangoztatom másoknak ha szeretem őket. De neked szívesen elmondanám akárhányszor csak kéred, hogy menthetetlenül beléd szerettem. És szeretném ha adnál nekem egy esélyt, hogy megmutassam, mennyire fontos vagy nekem.

Egy hang se jött ki a torkomon. Ashley Purdy szeret. Épp az imént vallott nekem szerelmet, én meg csak ülök itt mint akit fejbevertek... Gratulálok magamnak.

-Ez...ez... nem is tudom... olyan váratlanul ért. De mi lesz a fotósaiddal? Az újságokkal? A rajongóiddal? Az egészet elveszítenéd egy ilyen idióta miatt mint én. Hagyj egy kis időt nekem...

Felpattantam és kisiettem a szobából. Úgy döntöttem, gyalog megyek és kiszellőztetem a fejem. Hagytam egy papírlapot a fiúknak hogy el kellett mennem és kiléptem a csendes külvárosba. A hideg pirosra csípte az arcomat mire hazaértem. Benyitottam és ledőltem a kanapéra úgy ahogy voltam, ruhástól. Zakatolt az agyam. Tényleg bármit megtenne? Bevállalná? Miattam szenvedne? Hiszen erre vártam egészen mióta megismertem, most meg...csak nézek magam elé és várom a csodát. 

-Ennek véget kell vetnem-Mormogtam magamban és kiléptem a bejárati ajtón.

KÖZLEMÉNY!

Figyelem! 

Ezentúl hetente próbálok hozni részt, ha nem sikerül, 

akkor előre jelezni fogom!

Ötödik

Csendesen néztük tovább a filmet. Néha nagyot szorítottam Jinxx kezén, néha pedig csak felnevettem. Ám mindennek vége lesz egyszer. Ennek a pillanatnak is. Hangtalanul kisétáltam a helyiségből és Ash után indultam. Jó darabig bolyonghattam a hatalmas házban. Illetlenség vagy nem, mindenki maga dönti el. Meg kellett találnom. Benyitottam minden helyiségbe, minden ajtón és bár Asht nem találtam meg, örömmel láttam, hogy mindenhol rend és nyugalom uralkodik.

-Mit keresel itt?

-Hullákat a szekrényben, de minimum csontvázat vagy vértócsát! Miért?-Nevettem a mellém lépő Jake-re.

-Most komolyan, Rebecca.

-Rendben. Ash-sel akartam beszélni, de nem találtam meg, nem értem mi van, mi baja, hová mehetett. Nem tudsz valamit?

-Totál féltékeny...-Bökte ki némi hallgatás után.

-Te megzakkantál, Jake?

-Egy fenét. A vak is látja, hogyan érez. Ash sosem volt jó az érzései rejtegetésében. Beszélj vele. De várj... te mit érzel iránta?

-Jake. Ha valakinek egy szót...

-Is szólok... igaz? Hétmérföldes lakat a számon! Na halljam!

-Erről csakis te tudhatsz. Szeretem Asht. Őrülten szerelmes vagyok belé és nem tudom, hogy adhatnám a tudtára mit érzek. Egyszer azt mondta nekem, nem akar többet mint ahogy most állunk, úgyhogy teljesen összekavartál. Ő azt mondja nem érez semmit, te pedig bizonygatod, hogy dúl a szerelem. Ezt értse meg valaki-Nevettem fel kínomban. 

-Én értelek. Össze foglak hozni titeket, ha meg kell halnom akkor is.

-Ne... kérlek... vagy így, vagy sehogy. Na megkeresem mielőtt valami hülyeséget csinál.

Elindultam lefelé a lépcsőn mikor megállított.

-Várj! Elfelejtettem mondani. Mikor valami baja van, a tetőre menekül egy adag piával. Jó lesz vigyázni.

-Köszönöm, Jake. Tényleg.

Nem adtam fel a keresést. Egy hosszú a kerítéshez hasonlóan kovácsoltvas csigalépcső vezetett fel a tetőre. Fantasztikus kilátás nyíilt a csillagos égre.

Azonban a kedvem rögtön elment, mikor megláttam Asht. Csak ott ült és nézett a semmibe. Jake viszont jól mondta. Pia volt mellette. Csak remélni mertem, hogy még nem húzta meg alaposan. Hangtalan lépésekkel elindultam felé, mikor hirtelen megszólalt.

-Menj csak nyugodtan vissza Jinxxhez, jól érzitek majd magatokat.

-Mi a fenéről beszélsz? Jinxx teljesen más eset mint te. Komolyan mondom az agyamra mész a hülyeségeiddel, Ashley!

-Mégis miben más eset mint én?

-Őt alig ismerem, míg téged már létezésem tudata óta. Csak meg akartam ismerni. De látom semmit se szabad anélkül, hogy te ne szólnál bele. Most hogy ezt így megbeszéltük, akár le is jöhetnél-Jelentettem ki határozottan, azonban továbbra is zavaros tekintettel bámult rám.

-Mi van már?Gyere!

-Csak kérdezni akartam valamit... úgyse fogok holnap emlékezni rá... Van egy hangyányi esély is arra hogy valaha szeretni fogsz?

Bár tudtam hogy részeg, mégis minden vér a fejembe tódult, a szívem őrült tempót diktált és rákvörös lettem.

-Azt hiszem. Talán-Nyögtem ki a megfelelő választ.

Nagy nehezen leküzdöttem magam a lépcsőn a nyakamba kapaszkodó csont részeg Ash társaságában. Piaszaggal való undoromat leküzdve megfürdettem majd ágyba fektettem Ashleyt.

Csendben feküdt a párnán, én pedig a villanyt eloltva ki akartam surranni, de elkapta a karomat.

-Rebecca-Suttogta-Gyönyörű vagy.

Mire ezt kimondta már aludt is. Biztosra vettem, hogy holnapra semmire nem fog emlékezni. Mellesleg szörnyen másnapos lesz. Beszélnem kell Jake-kel.

Negyedik

//Ne haragudjatok a nagy késésért, már alig merem kitenni az új részt//

Másnap reggel ha nem is sokat aludtam, egész kipihenten ébredtem és talán kicsit máshogyan láttam a világot. Kicsit. Csak egy hangyányit. Még mindig ott kavargott bennem amit mondott. Nem akar többet, nem akar semmit. Gondolataimból a telefon éles hangja riasztott fel. Ismeretlen szám. 

-Tessék!

-Bec, te vagy az? Itt Andy. Ha ma ráérsz, bejöhetnél a próbánkra, mindenki nagyon vár téged! Ma délután 3 felé?

-Nekem megfelel, ott leszek! Szia!- Tettem le a mobilt az asztalra.

Készülődni kezdtem, a fürdőszobában a szemhéjamra kentem fel a megszokott erős sminket, majd hihetetlen nagyságú loknikat sütöttem a hajamba. Felkaptam a kabátomat, majd kiléptem a szokatlanul hűvös utcára. Csendesen baktattam a megadott cím felé. Körülbelül fél órába került, hogy megtaláljam a helyet. De nem csalódtam. Barátságos krémszínű falú ház volt, hatalmas kovácsoltvas kerítéssel. Szóval ez a Black Veil Brides törzshelye? Félve nyomtam meg a csengőt, mire azonnal megnyíltak a kapuk és Andy közeledett határozott léptekkel felém. 

-Örülök, hogy itt vagy!

-Én köszönöm! Az egész banda itt van?

-Mindenkit be fogok mutatni, nyugodj meg! 

Beléptünk...

- Hahó! – Hangos kiabálás hallatszott a bejárat felől. 

Kérdőn néztem Andy-ra, de Ő csak a szemét forgatta.

- Andy! – Három srác esett neki, s hatalmas ölelésbe zárták az ajtófélfánál álló Andy-t.

-    Jól van srácok elég lesz. – Nevetve hátrébb álltak, majd felém közeledtek. Ijedten néztem rájuk, de szerencsére engem nem részesítettek hasonló üdvözlésben.

-   Szia, Jinxx vagyok, ennek az őrültnek a haverja. – Fekete rövid haja az ég felé állt, tekintete fekete volt, hófehér bőre, és magas termete volt ami, ember felettivé tette Őt. Zavartan fogtam vele kezet, de képtelen voltam levenni róla a tekintetemet

-   Hali, Jake vagyok.– Kedvesen mosollyal az arcán nézett rám, barna szemei barátságosan csillantak a napfényében és kezet nyújtott, azonnal elmosolyodtam én is, és viszonoztam a gesztusát.

-  Csá. CC...– Rám sem nézett csak elsétált mellettem. Zavartan néztem a többiekre, de Ők csak kedvesen mosolyogtak

- Ne foglalkozz vele, Ő már csak ilyen. – Felelte Jinxx. Andy alig észre vehetően intett a fejével, hogy kövessem.

Andy a verandám ült, lábát lazán az asztalra tette, karjait összefonta a mellkasa előtt. Kényelmesen elhelyezkedtem vele szemben, majd vártam, hogy megszólaljon.

-Hogy érzed magad?

-Fantasztikusak a srácok! Alig várom, hogy hallhassam...

-Hát akkor- Állt fel Andy- Ne várassuk a hölgyet.

Beszaladtak a mikrofonok mögé és játszani kezdtek. Mind kedvesen mosolyogtak közben. Azonban egyikük mosolya kicsit más volt mint a többieké. Ez a valaki azonban nem Ash volt, hanem legnagyobb meglepetésemre Jinxx. Visszamosolyogtam rájuk. A próba végén a konyhába mentem és levettem egy bögrét a polcról. Kávéval a kezemben ültem a pulton mikor hirtelen két kar fonódott a derekem köré. 

-Gyere, kezdődik a film!- Nevetett fel Ash meglepett tekintetem láttán.

Beléptünk egy jól fűtött helyiségbe, a srácok már a kanapén ültek, mikor beléptem az ajtón, négy fej fordult felém. Jinxx megpaskolta maga mellett a helyet és leültetett. Elkezdődött a film. Eléggé féltem, nem tudtam hogy a srácok szeretik a horrorfilmeket. Fejemet Jinxx vállára hajtva figgyeltem az eseményeket és minden ijesztő résznél nagyot szorítottam az ujjain. Nevetve karolt át, a másik fotelból pedig Ash tekintete fürkészett. Azonban nem csak simán fürkésző volt. Volt benne valami megmagyarázhatatlan. Valami, amit eddig sosem tapasztaltam.

Harmadik

Másnap reggel telefoncsörgésre ébredtem. Álomkórosan érte nyúltam és vakon fogadtam a hívást.

-Jó reggelt álomszuszék!- Nevetett a telefonba Sarah.

-Mi a fene van mindenkivel? Mondd.-Sóhajtottam beletörődve a sorsomba, hogy már sosem fogok délig aludni.

-Itt van nálam a húgom, Juliet és a barátja, Andy...Be szeretnélek mutatni nekik.

-Most?-Nevettem fel kényszeredetten.

-Fél óra múlva? Starbucks?

-Legyen. Puszi.-Tettem le.

Kiment az álom a szememből. Felpattantam és rohanni kezdtem a fürdőszoba felé. Zihálva támaszkodtam meg a mosdókagyló két oldalán. Szemhéjtussal kihúztam a szemem, évtizedekig vacilláltam hogy mit vehetnék fel, nem igazán szokott bajom lenni ezekkel a dolgokkal de most... végül írtam egy SMS-t Ashnek, hogy mára be ne tervezzen semmit, majd nagyot sóhajtva készen álltam a találkozásra. Kilépve az ajtón megcsapott a szokatlanul hűvös levegő, ezért visszarohantam egy bőrkabátért.

Sétáltam egy jó ideig, mire megérkeztem a cipőm sarka elkophatott volna.

Benyitottam a kávézóba, a csengő pedig halkan jelezte érkezésemet. Messziről kiszúrtam a barátnőmet. A két idegen háttal ült nekem. Az egyikük egy szőkés hajú nagyon csinos lány, kedvesen felém nyújtotta a kezét.

-Juliet Simms.

A mellette ülő srác, gondolom ő lehetett Andy, követte a példáját.

-Andy Biersack.-Eresztett meg egy ezerwattos mosolyt.

-Örülök nektek! Rebecca Weller.

Kávét rendeltünk majd beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy mind a ketten zenélésből élnek és van egy Hollywoodban tanyázó bandájuk ami Black Veil Brides néven fut. És hogy Ashley is a tagja... Kérdések sorozata indult el bennem. Miért nem mondta? Mégis mikor gondolta tudatni velem hogy sztár? Mikor lelép koncertezni? Nem hiszem el... Csendben meredtem magam elé.

-Becca! Hahó..-Integetett Sarah a szemem előtt a kezével. Kissé elbambulhattam. Szegény Juliet. Már régóta beszélhetett hozzám.

-Ne haragudj-Mosolyogtam bocsánatkérően.

-Ugyan... Nincs kedved valamikor vásárolni menni?

-Hát, amikor neked jó! Legalább jobban megismerkedhetnénk közben.

-Eljöhetnél az egyik próbára.- Vetette közbe Andy. Bemutatunk a többieknek.

-Aha...hát...én benne lennék, ha ti is.-Találtam meg végül a megfelelő mondatot. Bár mosolyogtam és kedvesen válaszolgattam a kérdések sorozatára, nem hagyott nyugodni a tudat, hogy a legjobb barátom hazudott nekem. Nem akartam lepasszolni őket. Azonban Ash SMS-t küldött. Találkozni akar? Na azt nem! Vagyis...várjunk...adnom kell neki egy esélyt hogy megmagyarázza. Visszaírtam neki, hogy nemsokára indulok.

-Baj van?-Kérdezte aggodalmas hangon Andy.

-Dehogy is! Sajnos mennem kell, srácok.-Öleltem meg mindegyiküket.

Hosszas búcsúzkodás után lassan dél felé járt az idő, úgyhogy Ashl-sel megbeszéltünk egy ebédet. Mikor odaértem, már mosolyogva várt rám, de amikor meglátott, az öröm mintha odafagyott volna az arcára. Megölelt, de én csak mereven álltam. 

-Mi baj?-Nézett rám értetlen arccal.

-Ugyan Ash... Ne játszd meg magad. Nincs semmi csak essünk már túl ezen az egészen.

-Jól hallottam? Essünk túl? Azt hittem örülsz nekem.

-Igen. Örülök, és örültem is, de...

-De mi?

-Nem fontos-Haraptam el a mondanivalómat. 

Annyira hülyén hangzik, hogy számon kérném rajta hogy van egy bandája. Illetve nem is lenne baj, ha nem a Hollywood leghírhedtebb fiúbandájáról lenne szó.

-De fontos! Igen is fontos!

-Együnk.

-Rendben. Miért hívattál ide? Gondolom nem szimplán csak mert nem akarsz egyedül ebédelni egy átlagos szombat délutánon.

A pincér kijött az asztalunkhoz Ashley pedig rendelt mindkettőnknek.

-Valóban nem...El akartam mondani valamit...Szóval...

-Szóval? Már jól kezdődik.

-Szia! Te vagy Ashley Purdy?-Jött oda az asztalunkhoz egy nagymellű huszonév körüli lány.-Kaphatnék egy autogramot? Juuj, annyira oda vagyok érted, iszonyú helyes pasi vagy!-Áradozott.

-Köszi-Mondta majd megpuszilta a lányt. Annak viszont ennyi nem volt elég. Szépen rányomult. Bennem meg megállt az ütő.

-Ne haragudjatok, nekem ki kell mennem.-Álltam fel az asztaltól. Úgy éreztem elárultak. Meg akart beszélni valamit. Kirohantam a mosdók felé vezető folyosóra. 

Majd be a legelső fülkébe. Összekuporodtam a lehajtott ülőkén, és iszonyú bénán festhettem. Egy lány a lehajtott WC fedőn a város legszebb éttermében, elmosódott sminkkel, bőgve. Ez azonban nem tudott érdekelni. Kopogtattak. Egyszer, aztán megint.

-Bec, nyisd ki az ajtót! Beszéljük meg! Gyere ki! Kérlek...

-Menj el, menj, ne is lássalak. Bárcsak ne tudnám mi van veled. Bár ne tudnám, hogy Hollywoodi szupersztár vagy, aki miközben a legjobb barátjával ebédel, simán elmegy smárolni a fanjaival, bár ne tudnám, hogy bárkit megkaphatsz... Bár ne tudnám hogy... hogy éppen a női mosdóban vagy!-Nyitottam ki az ajtót.Nem mondhattam ki... Nem...Pedig tudnia kell...El akartam mondani neki, hogy bár ne tudnám, hogy ő az a srác akit sosem érdekelnék.

-Nem érdekel, nem érdekel ez az egész. Ezért hívtalak ide. El akartam mondani...

-Akkor mégis miért nem tetted?

-Hogy miért? Talán mert nem akartam, hogy emiatt másképp nézz rám, vagy hasonlók. Nem akartam hogy bármi is megváltozzon köztünk.

Aha. Szóval nem akarja hogy megváltozzon ami köztünk van. Rendben. Akkor így állunk.

-Hazamegyek.-Jelentettem ki.

-Elkísérlek.

Csendben elindultuk. Mikor a házunk elé értünk, megállított és maga felé fordított. Szinte kényszerített, hogy a szemeibe nézzek. Elvesztem bennük. -Mogyoróbarna szemei vannak-Gondoltam. Úristen. Mekkora hülye vagyok.

-Ne haragudj rám.-Mondta, majd puszit adott az arcomra és hátrálni kezdett. Megégette a bőrömet. Hiszen ő mondta, hogy nem akar többet mint barátság. Nem akar változtatni. Emellett már eltörpült a bandás kis incidensünk.Végül eltűnt az utca végén. Beléptem és levágva magam a kanapéra, úgy ahogy voltam, álomba sírtam magam.