Nyolcadik

 /Drága olvasók! Utálok magyarázkodni, de most sajnos tényleg van miért... Mentségem tulajdonképpen nincs... Őszintén sajnálom a kihagyást, igyekszem mostmár rendesen hozni a részeket... Azért remélem tetszik majd!/






Hosszú idő múltán végre elengedtük egymást. Ültő helyemből felemelkedve még egy kicsit néztem Ash boldogan mosolygó arcát, majd kimentem a konyhába, ahonnan két bögre gőzölgő csokival tértem vissza. Hosszasan beszélgettünk arról, vajon milyen életünk lesz majd együtt. Minden dolog szóbajött, többek között az is, hogy mi lenne, ha hozzá költöznék. Hogy talán összebútorozhatnánk, nekem nagyon korai volt, de Ash annyira ragaszkodott hozzá és olyan bociszemekkel kérte mindezt, hogy megigértem, hogy átgondolom a dolgokat. Elgondolkodva indultam haza. Vajon hány és hány lánynak mondhatta még, hogy szereti? Kétség sem fért hozzá, hogy a sztárélet ezt is magában rejti. De ha jobban belegondolok, Ash sosem volt az a tartózkodós fajta... Főleg nem a lányok terén, azonban elhatároztam, hogy bármi történjék is, én bízni fogok benne, amíg a két szememmel nem látok az ellenkezőjére okot. És reméltem hogy nem fogok... De hová tűnt a régi visszahúzódó, piszkafatestű, félénk srác, aki nem mer odamenni másokhoz, csak áll mint Rozi a moziban ha megszólítja egy idősebb, vagy egy lány... Teljesen kicserélődött... Tetkók, fekete haj, kockás has, gyönyörű szemek... Minden lány utána csorgatja a nyálát, nekem meg az ölembe hullik? Ez elég nonszensz gondolat, de nem akartam tovább ezen törni a fejem, mert hazaérkeztem. Az ajtót belökve megálltam, majd pillanatnyi csendes szemlélődés után lerúgtam magamról a bakancsot, kabátomat a fogasra akasztottam és a kanapén végigdőlve elmélkedtem az élet fontos kérdéseiről...mint mondjuk a szerelem.... Nyálasan boldognak éreztem magam, és érzéseimnek hangot adva nagyot sóhajtottam. Ez szánalmas.... Szőke rocker csaj, fekszik a kanapén és ábrándozik a fekete hajú rocker barátjától. Szép kilátások, mondhatom. Lassan álomba szenderültem, hiszen nem is tudom, mikor volt utoljára időm egy percre is lehunyni a szemeimet.

 Fogalmam sincs, meddig feküdhettem ott, de mire felébredtem, már sötét ereszkedett a szobára. Csendesen felültem, majd a fejemhez kaptam, mert iszonyatos fájdalom hasított belé. Rá kellett jönnöm, hogy a szabadságom ma lejár, és vissza kell mennem dolgozni a bárba, mert Sarah már vár rám. Végül úgy döntöttem, nem éppen vagyok szalonképes, ezért a fürdőszobánál kezdtem a körutamat. Gyors zuhany után, kissé felfrissültebben vágtam neki az éjszakának. Fekete tusvonalat húztam a szemhéjamra, szőke hajamta hagytam a vállamra omolni, majd csendesen elindultam. A házból kilépve arcomba csapott a szél, de mennem kellett. Lépéseim kopogtak a kövön, és a bokám is elkophatott, mire a Rollings bejáratához értem. Sarah már idegesen toporgott, és közölte velem, hogy vészhelyzet van odabent, és ha jót akarok, nem teszem be a lábam.
-A vendégek megőrültek... Valami vasalt hajú fazon megjelent a bárban, és fogadni mernék, hogy ismeritek egymást, nem tudom mit tegyek-Hadarta.
-Csak fogd be a szád, és maradj kint!-Utasítottam.
Belépve az elém táruló látvány szinte villámként csapott belém. A feldöntött asztalok és törött lábú székek között egy nagyobb társaság dulakodott. Ekkor megláttam, mi is okozta a nagy felhajtást. A bár közepén felállított billiárdasztalon megláttam...Jinxxet... Csontig le lehetett részegedve és csak kiabált és csapkodott. Veszélyekkel mit sem törődve az asztalhoz rohantam  és lerángattam...
Kábán nézett rám. 
-Mi a fenét művelsz?!- Rivalltam rá.
-Besz..b..b..beszélni akarok v..veled-Nyögte ki.
-Talán előbb józanodj ki!- Mondtam kínomban, és örültem, ha Sarah ezek után nem rúg ki az állásomból. 
Meglepően erősen kezdett húzni maga után, és berántott az első helyiségbe, amin ajtót látott... Jelen esetben egy gardróbba, Sarah emeleti lakásánál. 
-Mit akarsz már?!-Toppantottam türelmetlenül.
-É...én...beléd szerettem, Bec-Mondta, majd szájon csókolt. Ekkor hirtelen olyat tettem, ami talán egy részegnek is megszégyenítő...