Második

 

Másnap reggel Ash mellkasába fúródó fejjel ébredtem. Az ablaküvegen átszűrődő napsugarak csiklandozták az arcomat, azonban ez a legkevésbé sem izgatott. Hasogatott a fejem és alig álltam a lábamon. Az órára néztem és csaknem hanyatt vágódtam, ugyanis már egy cseppet sem volt reggel. Az ébresztő számlapja méregzölden csillogott, jelezve, hogy lassan dél felé jár az idő. Mivel ruháim nem voltak kénytelen voltam Ashéből válogatni. Az öltözködésünk nem sokban tért el. Kevéssel voltam lányosabb nála. Végül úgy döntöttem, dél legyen ide vagy oda, visszafekszem az ágyba. Bár ne tettem volna...elsőként csak törökülésben leültem és csendben feigyeltem ahogy ütemesen emelkedik a felsőteste, majd mikor már nem bírtam tovább, hanyatt vágtam magam mellette és puszit nyomtam az arcára. Semmi reakció. Tovább folytattam arcának elemzését mire morcosan kinyitotta a szemeit.

-Ne bámulj már! Így nem tudok aludni!

-Nem is kell aludnod! Hajnali 12 óra lesz körülbelül...10 perc múlva.

Felült az ágyban de rögtön hanyatt is dőlt a fejéhez kapva.

-Nocsak, nocsak...másnaposak vagyunk?-Mosolyogtam rá huncutul.

-Mért? Te nem?

-Ne felejtsd el, hogy egy bárban dolgozom, ahol annyi pia van amennyit akarok. Hozzak valamit?

-Aha...Egy marék fájdalomcsillapítót.

-Na az bebaszna -Gondoltam, de nem mondtam ki hangosan.Inkább elindultam megekeresni a konyhát. Nem volt nehéz, hisz az utcánkban minden lakás felépítése ugyanolyan. Más kérdés hogy ki melyik helyiséget használja konyhának. Végül nem kis bolyongás árán megtaláltam amit kerestem. Felslattyogtam az emeletre, de addigra már mélyen aludt.Úgy gondoltam amíg ő összeköti a kellemest a hasznossal, én hazamegyek és keresek valami göncöt magamnak. Felkaptam a tegnapi ruhámat majd a fürdőszoba felé indultam. Átöltöztem és fújtam néhány csepp parfümöt a fülem mögé és a csuklómra. Beledobáltam a kulcsaimat és a telefonomat a táskámba, a számomat az éjjeliszekrényén hagytam egy cetli kíséretében, miszerint keresek valami normális ruhát magamnak és vigyázzon nagyon magára. Végül kitrappoltam az ajtón, a langyos napsugarak csaknem kivakítottak a szobai sötét után, azonban hamar hozzászoktam. Az utcán gyalogolva csakhamar hazaérkeztem, a kulcsot elfordítottam a zárban és beléptem az ajtón. Teljes csend uralkodott, elsőként megpróbáltam valami rend félét csinálni. Több kevesebb sikerrel. Mosolyogva megigazítottam a képet amin Ashsel közösen pózolunk kinyújtott nyelvvel, grimaszolva. Átcseréltem a ruhámat, mert városnézésre megyünk. Ha egyáltalán a másnapos haverom megéri a 2 órát.  Reménykedtem bele. A fürdőszobában éppen tusvonalat húztam a szememre, mikor pittyegni kezdett a telefonom a zsebemben. SMS Ashtől.

"Ne haragudj, bealudtam. Gondolom otthon vagy, gyere ha elkészültél. Remélem még emlékszel merre lakom. xox. Ash."

Mosolyogva szánkáztak az ujjaim a telefonom képernyőjén.

"Semmi baj, remélem megtaláltad a fájdalomcsillapítót. Csak kívánnod kell. Mi a varázsszó?"

"Kurva gyorsan!"

Nevetve tettem el a telefonomat és elindultam Ash-hez. Mikor odaértem, Teljes harci díszben várt rám. 

-Akkor indulhatunk?-Kiabált ki az ablakon. 

-Amint megérkezem! Szellemileg is...

-És mikor gondolsz megérkezni?

-Most.-Léptem mellé majd óriási puszit nyomtam az arcára. 

-Szeretek így kezdeni egy városnézést...

Kézenfogva szaladgátunk a városban, mindent meg akartam mutatni neki és folyamatosan beszéltem. Boltról boltra jártunk. Az egyikben különösen sokáig időztünk, ahol rock és metál kiegészítőket árultak. Nagyon megtetszett nekem egy ezüstös keresztekkel ellátott karkötő.

 

Megvettem majd mehettünk. Mire hazaértem, este lett. Tele voltam rock, glam metál kiegészítőkkel. Nagy részét Ashtől kaptam. Letelepedtem az ágyamra és az ölembe vettem a laptopomat. Twitteremet látva nevetnem kellett. Egy képet töltött fel kettőnkről, alatta pedig egy rövid kiírás.

         
 

"Végre visszakaptam akit szeretek. És aki engem is szeret."

Gondolatok sokaságával aludtam el, illetve aludtam volna, ha nem SMS-ezzük át a fél éjszakát...Remek, holnap karikás szemekkel kelhetek...