Ötödik

Csendesen néztük tovább a filmet. Néha nagyot szorítottam Jinxx kezén, néha pedig csak felnevettem. Ám mindennek vége lesz egyszer. Ennek a pillanatnak is. Hangtalanul kisétáltam a helyiségből és Ash után indultam. Jó darabig bolyonghattam a hatalmas házban. Illetlenség vagy nem, mindenki maga dönti el. Meg kellett találnom. Benyitottam minden helyiségbe, minden ajtón és bár Asht nem találtam meg, örömmel láttam, hogy mindenhol rend és nyugalom uralkodik.

-Mit keresel itt?

-Hullákat a szekrényben, de minimum csontvázat vagy vértócsát! Miért?-Nevettem a mellém lépő Jake-re.

-Most komolyan, Rebecca.

-Rendben. Ash-sel akartam beszélni, de nem találtam meg, nem értem mi van, mi baja, hová mehetett. Nem tudsz valamit?

-Totál féltékeny...-Bökte ki némi hallgatás után.

-Te megzakkantál, Jake?

-Egy fenét. A vak is látja, hogyan érez. Ash sosem volt jó az érzései rejtegetésében. Beszélj vele. De várj... te mit érzel iránta?

-Jake. Ha valakinek egy szót...

-Is szólok... igaz? Hétmérföldes lakat a számon! Na halljam!

-Erről csakis te tudhatsz. Szeretem Asht. Őrülten szerelmes vagyok belé és nem tudom, hogy adhatnám a tudtára mit érzek. Egyszer azt mondta nekem, nem akar többet mint ahogy most állunk, úgyhogy teljesen összekavartál. Ő azt mondja nem érez semmit, te pedig bizonygatod, hogy dúl a szerelem. Ezt értse meg valaki-Nevettem fel kínomban. 

-Én értelek. Össze foglak hozni titeket, ha meg kell halnom akkor is.

-Ne... kérlek... vagy így, vagy sehogy. Na megkeresem mielőtt valami hülyeséget csinál.

Elindultam lefelé a lépcsőn mikor megállított.

-Várj! Elfelejtettem mondani. Mikor valami baja van, a tetőre menekül egy adag piával. Jó lesz vigyázni.

-Köszönöm, Jake. Tényleg.

Nem adtam fel a keresést. Egy hosszú a kerítéshez hasonlóan kovácsoltvas csigalépcső vezetett fel a tetőre. Fantasztikus kilátás nyíilt a csillagos égre.

Azonban a kedvem rögtön elment, mikor megláttam Asht. Csak ott ült és nézett a semmibe. Jake viszont jól mondta. Pia volt mellette. Csak remélni mertem, hogy még nem húzta meg alaposan. Hangtalan lépésekkel elindultam felé, mikor hirtelen megszólalt.

-Menj csak nyugodtan vissza Jinxxhez, jól érzitek majd magatokat.

-Mi a fenéről beszélsz? Jinxx teljesen más eset mint te. Komolyan mondom az agyamra mész a hülyeségeiddel, Ashley!

-Mégis miben más eset mint én?

-Őt alig ismerem, míg téged már létezésem tudata óta. Csak meg akartam ismerni. De látom semmit se szabad anélkül, hogy te ne szólnál bele. Most hogy ezt így megbeszéltük, akár le is jöhetnél-Jelentettem ki határozottan, azonban továbbra is zavaros tekintettel bámult rám.

-Mi van már?Gyere!

-Csak kérdezni akartam valamit... úgyse fogok holnap emlékezni rá... Van egy hangyányi esély is arra hogy valaha szeretni fogsz?

Bár tudtam hogy részeg, mégis minden vér a fejembe tódult, a szívem őrült tempót diktált és rákvörös lettem.

-Azt hiszem. Talán-Nyögtem ki a megfelelő választ.

Nagy nehezen leküzdöttem magam a lépcsőn a nyakamba kapaszkodó csont részeg Ash társaságában. Piaszaggal való undoromat leküzdve megfürdettem majd ágyba fektettem Ashleyt.

Csendben feküdt a párnán, én pedig a villanyt eloltva ki akartam surranni, de elkapta a karomat.

-Rebecca-Suttogta-Gyönyörű vagy.

Mire ezt kimondta már aludt is. Biztosra vettem, hogy holnapra semmire nem fog emlékezni. Mellesleg szörnyen másnapos lesz. Beszélnem kell Jake-kel.