Negyedik

//Ne haragudjatok a nagy késésért, már alig merem kitenni az új részt//

Másnap reggel ha nem is sokat aludtam, egész kipihenten ébredtem és talán kicsit máshogyan láttam a világot. Kicsit. Csak egy hangyányit. Még mindig ott kavargott bennem amit mondott. Nem akar többet, nem akar semmit. Gondolataimból a telefon éles hangja riasztott fel. Ismeretlen szám. 

-Tessék!

-Bec, te vagy az? Itt Andy. Ha ma ráérsz, bejöhetnél a próbánkra, mindenki nagyon vár téged! Ma délután 3 felé?

-Nekem megfelel, ott leszek! Szia!- Tettem le a mobilt az asztalra.

Készülődni kezdtem, a fürdőszobában a szemhéjamra kentem fel a megszokott erős sminket, majd hihetetlen nagyságú loknikat sütöttem a hajamba. Felkaptam a kabátomat, majd kiléptem a szokatlanul hűvös utcára. Csendesen baktattam a megadott cím felé. Körülbelül fél órába került, hogy megtaláljam a helyet. De nem csalódtam. Barátságos krémszínű falú ház volt, hatalmas kovácsoltvas kerítéssel. Szóval ez a Black Veil Brides törzshelye? Félve nyomtam meg a csengőt, mire azonnal megnyíltak a kapuk és Andy közeledett határozott léptekkel felém. 

-Örülök, hogy itt vagy!

-Én köszönöm! Az egész banda itt van?

-Mindenkit be fogok mutatni, nyugodj meg! 

Beléptünk...

- Hahó! – Hangos kiabálás hallatszott a bejárat felől. 

Kérdőn néztem Andy-ra, de Ő csak a szemét forgatta.

- Andy! – Három srác esett neki, s hatalmas ölelésbe zárták az ajtófélfánál álló Andy-t.

-    Jól van srácok elég lesz. – Nevetve hátrébb álltak, majd felém közeledtek. Ijedten néztem rájuk, de szerencsére engem nem részesítettek hasonló üdvözlésben.

-   Szia, Jinxx vagyok, ennek az őrültnek a haverja. – Fekete rövid haja az ég felé állt, tekintete fekete volt, hófehér bőre, és magas termete volt ami, ember felettivé tette Őt. Zavartan fogtam vele kezet, de képtelen voltam levenni róla a tekintetemet

-   Hali, Jake vagyok.– Kedvesen mosollyal az arcán nézett rám, barna szemei barátságosan csillantak a napfényében és kezet nyújtott, azonnal elmosolyodtam én is, és viszonoztam a gesztusát.

-  Csá. CC...– Rám sem nézett csak elsétált mellettem. Zavartan néztem a többiekre, de Ők csak kedvesen mosolyogtak

- Ne foglalkozz vele, Ő már csak ilyen. – Felelte Jinxx. Andy alig észre vehetően intett a fejével, hogy kövessem.

Andy a verandám ült, lábát lazán az asztalra tette, karjait összefonta a mellkasa előtt. Kényelmesen elhelyezkedtem vele szemben, majd vártam, hogy megszólaljon.

-Hogy érzed magad?

-Fantasztikusak a srácok! Alig várom, hogy hallhassam...

-Hát akkor- Állt fel Andy- Ne várassuk a hölgyet.

Beszaladtak a mikrofonok mögé és játszani kezdtek. Mind kedvesen mosolyogtak közben. Azonban egyikük mosolya kicsit más volt mint a többieké. Ez a valaki azonban nem Ash volt, hanem legnagyobb meglepetésemre Jinxx. Visszamosolyogtam rájuk. A próba végén a konyhába mentem és levettem egy bögrét a polcról. Kávéval a kezemben ültem a pulton mikor hirtelen két kar fonódott a derekem köré. 

-Gyere, kezdődik a film!- Nevetett fel Ash meglepett tekintetem láttán.

Beléptünk egy jól fűtött helyiségbe, a srácok már a kanapén ültek, mikor beléptem az ajtón, négy fej fordult felém. Jinxx megpaskolta maga mellett a helyet és leültetett. Elkezdődött a film. Eléggé féltem, nem tudtam hogy a srácok szeretik a horrorfilmeket. Fejemet Jinxx vállára hajtva figgyeltem az eseményeket és minden ijesztő résznél nagyot szorítottam az ujjain. Nevetve karolt át, a másik fotelból pedig Ash tekintete fürkészett. Azonban nem csak simán fürkésző volt. Volt benne valami megmagyarázhatatlan. Valami, amit eddig sosem tapasztaltam.