KÖZLEMÉNY!

Figyelem! 

Ezentúl hetente próbálok hozni részt, ha nem sikerül, 

akkor előre jelezni fogom!

Ötödik

Csendesen néztük tovább a filmet. Néha nagyot szorítottam Jinxx kezén, néha pedig csak felnevettem. Ám mindennek vége lesz egyszer. Ennek a pillanatnak is. Hangtalanul kisétáltam a helyiségből és Ash után indultam. Jó darabig bolyonghattam a hatalmas házban. Illetlenség vagy nem, mindenki maga dönti el. Meg kellett találnom. Benyitottam minden helyiségbe, minden ajtón és bár Asht nem találtam meg, örömmel láttam, hogy mindenhol rend és nyugalom uralkodik.

-Mit keresel itt?

-Hullákat a szekrényben, de minimum csontvázat vagy vértócsát! Miért?-Nevettem a mellém lépő Jake-re.

-Most komolyan, Rebecca.

-Rendben. Ash-sel akartam beszélni, de nem találtam meg, nem értem mi van, mi baja, hová mehetett. Nem tudsz valamit?

-Totál féltékeny...-Bökte ki némi hallgatás után.

-Te megzakkantál, Jake?

-Egy fenét. A vak is látja, hogyan érez. Ash sosem volt jó az érzései rejtegetésében. Beszélj vele. De várj... te mit érzel iránta?

-Jake. Ha valakinek egy szót...

-Is szólok... igaz? Hétmérföldes lakat a számon! Na halljam!

-Erről csakis te tudhatsz. Szeretem Asht. Őrülten szerelmes vagyok belé és nem tudom, hogy adhatnám a tudtára mit érzek. Egyszer azt mondta nekem, nem akar többet mint ahogy most állunk, úgyhogy teljesen összekavartál. Ő azt mondja nem érez semmit, te pedig bizonygatod, hogy dúl a szerelem. Ezt értse meg valaki-Nevettem fel kínomban. 

-Én értelek. Össze foglak hozni titeket, ha meg kell halnom akkor is.

-Ne... kérlek... vagy így, vagy sehogy. Na megkeresem mielőtt valami hülyeséget csinál.

Elindultam lefelé a lépcsőn mikor megállított.

-Várj! Elfelejtettem mondani. Mikor valami baja van, a tetőre menekül egy adag piával. Jó lesz vigyázni.

-Köszönöm, Jake. Tényleg.

Nem adtam fel a keresést. Egy hosszú a kerítéshez hasonlóan kovácsoltvas csigalépcső vezetett fel a tetőre. Fantasztikus kilátás nyíilt a csillagos égre.

Azonban a kedvem rögtön elment, mikor megláttam Asht. Csak ott ült és nézett a semmibe. Jake viszont jól mondta. Pia volt mellette. Csak remélni mertem, hogy még nem húzta meg alaposan. Hangtalan lépésekkel elindultam felé, mikor hirtelen megszólalt.

-Menj csak nyugodtan vissza Jinxxhez, jól érzitek majd magatokat.

-Mi a fenéről beszélsz? Jinxx teljesen más eset mint te. Komolyan mondom az agyamra mész a hülyeségeiddel, Ashley!

-Mégis miben más eset mint én?

-Őt alig ismerem, míg téged már létezésem tudata óta. Csak meg akartam ismerni. De látom semmit se szabad anélkül, hogy te ne szólnál bele. Most hogy ezt így megbeszéltük, akár le is jöhetnél-Jelentettem ki határozottan, azonban továbbra is zavaros tekintettel bámult rám.

-Mi van már?Gyere!

-Csak kérdezni akartam valamit... úgyse fogok holnap emlékezni rá... Van egy hangyányi esély is arra hogy valaha szeretni fogsz?

Bár tudtam hogy részeg, mégis minden vér a fejembe tódult, a szívem őrült tempót diktált és rákvörös lettem.

-Azt hiszem. Talán-Nyögtem ki a megfelelő választ.

Nagy nehezen leküzdöttem magam a lépcsőn a nyakamba kapaszkodó csont részeg Ash társaságában. Piaszaggal való undoromat leküzdve megfürdettem majd ágyba fektettem Ashleyt.

Csendben feküdt a párnán, én pedig a villanyt eloltva ki akartam surranni, de elkapta a karomat.

-Rebecca-Suttogta-Gyönyörű vagy.

Mire ezt kimondta már aludt is. Biztosra vettem, hogy holnapra semmire nem fog emlékezni. Mellesleg szörnyen másnapos lesz. Beszélnem kell Jake-kel.

Negyedik

//Ne haragudjatok a nagy késésért, már alig merem kitenni az új részt//

Másnap reggel ha nem is sokat aludtam, egész kipihenten ébredtem és talán kicsit máshogyan láttam a világot. Kicsit. Csak egy hangyányit. Még mindig ott kavargott bennem amit mondott. Nem akar többet, nem akar semmit. Gondolataimból a telefon éles hangja riasztott fel. Ismeretlen szám. 

-Tessék!

-Bec, te vagy az? Itt Andy. Ha ma ráérsz, bejöhetnél a próbánkra, mindenki nagyon vár téged! Ma délután 3 felé?

-Nekem megfelel, ott leszek! Szia!- Tettem le a mobilt az asztalra.

Készülődni kezdtem, a fürdőszobában a szemhéjamra kentem fel a megszokott erős sminket, majd hihetetlen nagyságú loknikat sütöttem a hajamba. Felkaptam a kabátomat, majd kiléptem a szokatlanul hűvös utcára. Csendesen baktattam a megadott cím felé. Körülbelül fél órába került, hogy megtaláljam a helyet. De nem csalódtam. Barátságos krémszínű falú ház volt, hatalmas kovácsoltvas kerítéssel. Szóval ez a Black Veil Brides törzshelye? Félve nyomtam meg a csengőt, mire azonnal megnyíltak a kapuk és Andy közeledett határozott léptekkel felém. 

-Örülök, hogy itt vagy!

-Én köszönöm! Az egész banda itt van?

-Mindenkit be fogok mutatni, nyugodj meg! 

Beléptünk...

- Hahó! – Hangos kiabálás hallatszott a bejárat felől. 

Kérdőn néztem Andy-ra, de Ő csak a szemét forgatta.

- Andy! – Három srác esett neki, s hatalmas ölelésbe zárták az ajtófélfánál álló Andy-t.

-    Jól van srácok elég lesz. – Nevetve hátrébb álltak, majd felém közeledtek. Ijedten néztem rájuk, de szerencsére engem nem részesítettek hasonló üdvözlésben.

-   Szia, Jinxx vagyok, ennek az őrültnek a haverja. – Fekete rövid haja az ég felé állt, tekintete fekete volt, hófehér bőre, és magas termete volt ami, ember felettivé tette Őt. Zavartan fogtam vele kezet, de képtelen voltam levenni róla a tekintetemet

-   Hali, Jake vagyok.– Kedvesen mosollyal az arcán nézett rám, barna szemei barátságosan csillantak a napfényében és kezet nyújtott, azonnal elmosolyodtam én is, és viszonoztam a gesztusát.

-  Csá. CC...– Rám sem nézett csak elsétált mellettem. Zavartan néztem a többiekre, de Ők csak kedvesen mosolyogtak

- Ne foglalkozz vele, Ő már csak ilyen. – Felelte Jinxx. Andy alig észre vehetően intett a fejével, hogy kövessem.

Andy a verandám ült, lábát lazán az asztalra tette, karjait összefonta a mellkasa előtt. Kényelmesen elhelyezkedtem vele szemben, majd vártam, hogy megszólaljon.

-Hogy érzed magad?

-Fantasztikusak a srácok! Alig várom, hogy hallhassam...

-Hát akkor- Állt fel Andy- Ne várassuk a hölgyet.

Beszaladtak a mikrofonok mögé és játszani kezdtek. Mind kedvesen mosolyogtak közben. Azonban egyikük mosolya kicsit más volt mint a többieké. Ez a valaki azonban nem Ash volt, hanem legnagyobb meglepetésemre Jinxx. Visszamosolyogtam rájuk. A próba végén a konyhába mentem és levettem egy bögrét a polcról. Kávéval a kezemben ültem a pulton mikor hirtelen két kar fonódott a derekem köré. 

-Gyere, kezdődik a film!- Nevetett fel Ash meglepett tekintetem láttán.

Beléptünk egy jól fűtött helyiségbe, a srácok már a kanapén ültek, mikor beléptem az ajtón, négy fej fordult felém. Jinxx megpaskolta maga mellett a helyet és leültetett. Elkezdődött a film. Eléggé féltem, nem tudtam hogy a srácok szeretik a horrorfilmeket. Fejemet Jinxx vállára hajtva figgyeltem az eseményeket és minden ijesztő résznél nagyot szorítottam az ujjain. Nevetve karolt át, a másik fotelból pedig Ash tekintete fürkészett. Azonban nem csak simán fürkésző volt. Volt benne valami megmagyarázhatatlan. Valami, amit eddig sosem tapasztaltam.